Nagyszülők és unokák

2021. 10. 11. | Egyéb kategória

A kapcsolat, amihez semmi sem hasonlítható

Fiatal nőként megvoltak a magam célkitűzései, vágyai, hogy mi az, amit ebben a földi életemben meg szeretnék valósítani. Szerencsésnek és áldottnak érzem magam, hogy eme lista pipáit tekintve én akár már meg is hallhatok, de természetesen nem vágyom még befejezni az életem, sőt újabb célokkal spékeltem meg a jövőmet!

A legfontosabb vágyam volt az anyaság megélése és a jó házasság: mindkettő megadatott (az utóbbi duplán is).

Szintén szerencsésnek érzem magam, mert unokaként két nagyszerű nagymama szeretetét és kényeztetését élvezhettem, most pedig megismerhettem az új „szerepköröm” élményét, a nagyiságot.

A többit ezek mellett nem is tartom most fontosnak, hiszen a gyermekeim felnőtté válásával, az utolsó nagy vágyam is megvalósult ( igaz még „csak” egy oldalról)mégpedig az, hogy  megajándékozott a nagymamaság csodájával a nagyobbik fiam és a felesége.

Az első csodapillanat a gyermekem karjában a gyermekével volt, azóta minden egyes találkozásom az unokákkal(mert azóta kettő van), ezen csodapillanatok számát gyarapítják.

Miért ez a varázslat?

Talán mert épp oly egyedi és különleges nagyiként a feladatom és a szeretetem, mint anyaként volt. Nem ugyanaz, mások a szabályok és ettől gondtalanabb, békésebb, csak a „miénkidőkkel” teli élmények.

Tudom, minden családban más és más a feladatuk a nagyszülőknek, nem lehet összefésülni, sémába tenni az elvárásokat.

Egy valamiben bizonyos vagyok! Az unokáink ajándékként érkeztek az életünkbe és a gyermekeink legnagyobb kincsei Ők. Minden nagyi és mami, kinek mi lett a neve, ugyan azt a boldogságot érzi, mikor meglátja a kedves arcukat, vagy meghallja az annyira szeretett hangot. Végtelen boldogságot.

Hát ez lett az én új életcélom kedves olvasó. Hogy nagyon sokáig a nagyijuk lehessek.