Dávid Réka vagyok, hat éve élek Várpalotán. Az első gyermekem nem sokkal a költözés után érkezett hozzánk. Nagyon egyedül éreztem magam, távol a családomtól és a barátaimtól. Ekkor elkezdtem keresni, milyen lehetőségeim vannak ismerkedni más anyákkal. Szerencsére nem kellett sokat kutatnom, rátaláltam a Kangatrainingre, és az akkor induló Baba-mama klubra , amit Bálint Bogi szervezett. Hamarosan új barátokra leltem, a közös érdeklődés, a sok ponton hasonló (szülés)élmények, a hasonló megoldandó problémák (nem alszik, nem alszom, fogzik, nyűgös, letehetetlen) összehoztak bennünket, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Ahogy telt az idő, ahogy egyre több anyát és történetet ismertem meg, úgy körvonalazódott bennem az elképzelés, hogy valamilyen módon én is szeretnék támaszt adni az édesanyáknak és a családjaiknak.

Nem titkolom (mert hiszem, hogy erről is KELL beszélni), hogy első gyermekemmel nem indult felhőtlenül a kapcsolatom: egy nehéz szülést majd’ 12 órás szeparáció követett, majd szoptatási nehézségeink is adódtak, utána nem „akart” sosem aludni, sokat sírt, én pedig sokáig nem tudtam kapcsolódni hozzá, nem értettem semmit. Két hónapos volt, amikor barátnőm bevezetett a hordozás világába. Olyan dolog történt, ami addig sosem, körülbelül két órát aludt Dalma a kendőben! Két órát a korábbi 20 percek helyett. Innentől kezdve a napjaink része lett a hordozás. Három évvel később megszületett a kisfiam, sajnos hasonlóan indult minden, a születés és az azt követő szeparáció tekintetében. Azonban ekkor már tudtam, hogy mennyit számít a testkontaktus, így már a kórházban is velem/rajtam aludt, itthon pedig amint elég erős lettem, hordoztam őt. Ő is „letehetetlen” gyerek volt, de őt már le sem akartam tenni, pótolni szerettem volna mindent, amit a kórházban nem kaphattunk meg.

Az évek során sokat tanultam magamról, tudom, hogy sokan járnak hasonló cipőben, mint én jártam, és tudom, hogy sokat halljuk és hangoztatjuk is mi, anyák, hogy mindent kibírunk. Kibírjuk persze, de nem mindegy milyen (lelki) állapotban. Célkitűzésem, hogy minden édesanya megkaphassa azt a támogatást, amire szüksége van. Az én eszközöm a hordozási tanácsadás, ebben tudok segíteni a hozzám fordulóknak. A Beli Buba Babahordozó Iskolánál végeztem el a tanácsadó képzést, mert a szemlélettel, amit az iskola képvisel, teljes mértékben azonosulni tudok. Minden szülő-gyermek páros más és más, mások az adottságok, mások a preferenciák. A tanácsadásaim során arra törekszem, hogy megtaláljuk azt a hordozási módot, amely a hozzám fordulóknak a legjobb. A hordozásban az a legszebb, hogy úgy tudja a babák azon alapvető igényét, a testközelséget biztosítani, hogy közben szabad kezet ad az őt hordozó személynek. Játszhat a szülő a nagyobb gyermekkel, kergetheti a kismotorral száguldozót, kitakaríthatja a lakást, megfőzheti az ebédet, bemehet olyan boltokba, ahová babakocsival nehéz bejutni, könnyedén utazhat buszon, vonaton, mozgólépcsőn, metrón, kirándulhat, megmászhatja hazánk magas várait (Sümeg, Szigliget, ahol legutóbb jártunk, le a kalappal a babakocsival itt közlekedők előtt). A hordozás praktikum, de életforma is egyben.

A várpalotai Bababörzén kipróbálhatjátok, megnézhetitek a hordozóeszközeimet, felpróbálhatjátok őket a segítségemmel, beszélgethetünk a hordozásról, feltehetitek a kérdéseiteket. Megnézhetitek, beleolvashattok a hordozással, kötődő neveléssel kapcsolatos könyvekbe is. Nagyon várom, hogy találkozzunk szeptember 18-án és köszönöm szépen a szervezőknek, hogy csatlakozhatok ehhez az egyedülálló rendezvényhez!

Facebook: https://www.facebook.com/A-hordozás-átölel-Dávid-Réka-hordozási-tanácsadó-oldala-108326158056499/

Itt is megtalálsz: https://belibuba.hu/david-reka/

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás